1. Nánási Zoltán, Székelyhíd történeti monográfiája
Kiadja az Érmelléki Egyesület Székelyhíd, 2003
2. Borbély Gábor, Dukrét Géza, Péter I. Zoltán, Stark Erzsébet: Bihar Megye útikönyve Prolog kiadó Nagyvárad: 2004
3. Bihari Népmondák Literátor könyvkiadó Nagyvárad 2001
2009. március 20., péntek
A református templomról és a régmúlt idők emlékeiről
Amikor lehántották 1994-ben a salétromos vakolatot, azt látták az északi templomfalon, hogy egy kötés nélküli toldással hosszabbodik meg a fal. Ez a fal egy kisebb méretű négyszögletes román stílusú épület része volt amely, a tizenharmadik századból maradt fenn.
E templom körül cinterem (temetkezési hely) fallal körülvett erődítés volt. A templomhoz az északi falon sekrestye csatlakozott komoly támpillérekkel. A vakolat alól előkerült a sekrestye ajtó kőkerete. A sekrestyéhez később egy másik épület csatlakozott, amelynek nem volt közvetlen bejárata e templomba.
Székelyhíd egyházi életének első írásos emléke 1291-1294-ből származik. 50-kepe fizetéséről szól a tudósítás, ami nem túl jelentős érték. 1333-1335 között lelkésze Márk, akitől 10 garas pápai tizedet szedtek. XII. Gergely pápa 1408-ban Albisi Dávidnak és feleségének engedélyt ad gyóntatójuk megvásárlására.
Az 1445-ös pecsét Siggillum Oppidum Székelyhíd (Székelyhíd város pecsétje) benne egy gázló madárral a fejlődés bizonyítéka. Több diák tanul külföldi egyetemen. Székelyhídi Miklós (1472) gyulafehérvári kanonok. 1492-ben Bertalan nevű papja képviseli Zólyomi Tamás özvegyét egy hitelezőjével szemben.
A gótikus templom a tizenötödik század második felében épült. Szinte egy időben a várral. Fennmaradt faragott kövei mutatják az építmény igényességét. Szerencsésnek mondható, hogy a felújítások alkalmával a meglévő faragott köveket felhasználták. Így a portikus déli bejárata felett látható a Zólyomi család nemesi címere az átlőtt nyakú griffmadárral.
A 13. század utolsó negyedében – valószínűleg még 1291 előtt – emelt épület alapfalai a padlózat cseréje alkalmával váltak láthatóvá: a részben a későbbi falak alá befutó, de összefüggő alapok lehetővé tették a teljes alaprajz rekonstruálását. Ez a korábbi épület egy négyzetes szentélyű, 11,2 / 7,2 m-es hajóterű, jellegzetesen késő árpádkori templom volt, sarkain átlós állású támpillérekkel és egy 50 cm-es diadalív-beugrással.
A Zólyomiaknak és Debrecen közelségének köszönhetően a XIV. század első felében egyidőben Debrecen, Ungvár, Sárospatakkal és környékével az elsők között reformálódik.
A XV. század második felében a templomot egyszerre két irányban kezdték el bővíteni: lebontották szentélyét és egy kissé északi irányba eltérő tengelyű, szabálytalan, a tízszög öt oldalával záródó új, gótikus szentélyt építettek a románkori hajóhoz úgy, hogy a déli csatlakozásnál meghosszabbították az átlós támpillért, nyugat felé pedig mintegy kilenc méterrel kitoldották a hajót, így az aránytalan – 21 m hosszú és mindössze 7 m széles – belső terűvé vált.
A szentély kétsüveges boltozat volt, amelynek a zárókövei láthatóak – az egyik az északi falba építve a Zólyomi család címerét ábrázolja a már említett címermadárral. A másik a sekrestyeajtóba volt építve, onnan került a mai helyre, ez a kettős keresztes vágásos országcímer. Említésre méltó a befalazott sekrestyeajtóban található a torony – a tabernakulum része.
Ugyancsak a sekrestyeajtóban kaptak elhelyezést az egymást követő korokból származó padlótéglák.
A padló felújításával láthatóvá váltak az egymás mellett sorakozó sírkamrák. Az úrasztala alatt egy téglából kirakott kripta található, ez a Zólyomi család temetkezési helye. Ennek a zárlapja lehetett az északi falba rögzített, az 1588-ban elhunyt Zólyomi Tamást ábrázoló tombafedőlap.
1514-ben Dózsa csapatai dúlják fel a kastélyt. 1660-ban Várad elestét követően a II Rákóczi Györgyhöz hűséges Székelyhíd is kihívja maga ellen a török haragját. A vár évekig ellenáll a megismétlődő támadásoknak, de a környéken és a kint lévőkön bosszút áll a török.
A templom következő bővítése 1710 előtre tehető, két méterrel szélesítik a déli fal újraépítésével és a gótikus bejárat átépítésével. Ekkor kap kezdetleges famennyezetet, amelynek néhány darabja látható a templomban, ami az 1996-os felújítás során került elő az orgona fújtatója alól. 1688-ban leéget a harangláb, e helyett ácsoltak újat 1714-ben.
A torony 1792-96 között épül fel.
A déli portikus 1808-ban épül. 1810-ben készül a barokk szószék.
A keleti karzaton műemlék orgona található, 1820-ban készült és 1854-ben bővítettek. 1998-ban Molnár József mester újította fel.
Az 1895-ben beolvasztott harang Mária felírata és a Boldogasszony napi országos vásár arra enged következtetni, hogy a középkori egyház védőszentje Szűz Mária volt.
Az 1996-os III. Magyar Református Világtalálkozóra megújult a templom kívül belül-bútorzatában, padlózatában. Legutóbb ezelőtt száz évvel, a Millennium esztendejében.
1996 augusztus 4-én szentelték fel újra, Tőkés László püspök hirdette az igét.
XX. századi lelkészek: Szabó Zoltán esperes lelkipásztor, Szablyár Kornél esperes lelkipásztor (1952-töl), Higyed István később egyházkerületi főjegyző (1961-töl), Székely István (1964-töl), Gavrucza Tibor esperes lelkipásztor (1979-töl).
XX. századi segédlelkészek: Kovács József, Varga Béla, Dr. Benedek Imre, Nagy Sándor, Pakony Sándor, Várry László, Szabó Imre, Besenyei István, Szilágyi István, Szabó László, Nagy Sándor, Borsi Zsigmond (bihari esperes), Kardos Sándor, Gavrucza Emese, Kiss Zoltán, Kelemen István és még jó sokan mások.
Székelyhíd művelődése
A XIX - XX. század fordulóján Székelyhíd társadalma a gazdasági haladással a művelődés lendületes fejlődésének korszakába lépett.
A könyvtár fontosságát az iparos emberek művelődésében a székelyhídi Iparos Önképzőkör korán felismerte.Kulturális, szórakoztató rendezvényekkel jelentős pénzbevételre tett szert az egylet saját könyvtárának gazdagítására.Különösen sikeres volt a könyvtár javára rendezett Náni című színdarab bemutatása, amelyet Margittán is előadtak.Az iparos ifjúság művelődésére szolgáló könyvtár gyarapítására jól sikerült farsangi mulatságokat is szerveztek.A könyvtár tudományos és szépirodalmi könyvállománya ezekből a bevételekből néhány év alatt 6000 kötetre nőtt.Választott könyvtárnoka, Papp István ( Imre ) igyekezett az olvasás szeretetére nevelni az iparos embereket, a tanuló iparos fiatalokat.
Székelyhídon több nyomda működött ( Tóth Lajos és Fia, Wimmer Márton és Kohn Sámuel nyomdái ), amely kielégítette mind az adminisztrációs, egyházi- és világi nyomtatványok, mind az újság, szakirodalom és szépirodalom kiadásának igényeit. Kohn Sámuelné még a húszas - harmincas években is fenntartotta a nyomdát.A század elejétől működött Gottlieb J. Jenő, s vele egy időben Brünner Adolf könyvnyomdája. A nyomdák mellett a tulajdonosok papír- és írószer kereskedéssel is foglalkoztak. Könyv és országos lapok megrendelését és forgalmazását is felvállalták , így Székelyhíd lakossága nem maradt ki a kultúra termékeinek áramlásából .
1914-ben , a háború kitörésének kezdetén , a Székelyhídi Hírlap figyelemmel kíséri a lakosság aggódását a nemzet jövőjéért a háborús mozgósítás idején , a hadbavonultak családjának támogatását , majd a sebesültek fogadására létesített korházért hozott áldozatokat.
Az évekig tartó kimerítő , anyagi áldozatot és emberi életeket követelő háborúba a székelyhídi emberek is belefáradtak , a nélkülözések és szenvedések megszüntetésére , a békére vágytak . Sajnálatos , hogy annyi sok más érték mellett a Székelyhídi Hírlapot is elsodorta a háború vihara.
A Székelyhídi Hírlapnak több, mint 300 előfizetője volt az értelmiség , az iparos - kereskedő , a közigazgatás és igazságszolgáltatás köréből . A megjelenés költségeinek egy részét a terjedelmes , szinte két oldalas árverés - csődeljárás jegyzékéből és a reklámhirdetésekből biztosította .
A századfordulótól különösen figyelemmel kísérték a színjátszást is , ami mindig kedvelt szórakozás volt Székelyhídon . Gyakran hívtak meg vendégszereplésre színtársulatokat , sőt némelykor bérleti előadásokat is tartottak. Azt is elhatározták , hogy színházpártoló egyesületet alakítanak. A színházpártoló közönség 1911. május 21. -én tartott közgyűlésén megalakította a Székelyhídi Színügyi Egyesületet .
Székelyhíd szórakozni vágyó közönségét is meghódította a mozgófénykép-színház. 1911 május 21-én mutatkozott be a Fürdő társulat vendéglőjében a Pathé-cég mozgófénykép-vállalat. Rövíd időközökben egymást követték az előadások. Az Edison vállalat székelyhídi kirendeltsége a pünkösdi előadás után, a nagy érdeklődés miatt úgy döntött, hogy a vasárnapi előadás mellett szombati napokon is tart mozielőadást. Megalakult a Székelyhídi Állandó Mozi c. vezércikk a Székelyhídi Hírlapban, 1913. április 10.-én különleges szenzációként adja tudtul, hogy három tehetséges fiatalember: Kovásznay Péter technikus, Pécsi György és Romanszky Albert összefogásával a Fürdő-vendéglőnél létrehozták a székelyhídi állandó mozit. “Ezek a fiatal vállalkozók igen nagy szolgálatott tesznek Székelyhídnak. Szórakoztatnak, gyönyörködtetnek, és ami nem mellékes, nem röstelljük bevallani- tanítanak. Eddig bemutatott filmjeik bizonysága ez…, hálánkat fejezzük ki szolgálatukért…”- írja az említett tudósítás. 1913. szeptemberétől a Székelyhídi Állandó Mozit átvette Ádám Gusztáv. A nagy látogatottságnak örvendő szórakózóhely a Központi Szálloda nagytermében működött.
Számos amatőr festőművész örökítette meg Székelyhídat. A XIX. Századi Piac-teret és a Központi fogadót melyben Petőfi is megszált – egy korabeli, egyszerű iparos ember , Hajdu István festette meg (az olajfestménny a református lelkészi hivatalban van). A Malomszeg részletét gr. Stubenberg József, Székelyhíd távlati tájképét ( a háttérben a felsővárosi domb épületei, előtérben a központ és a Királykút utcai kertek alatt egy csónakos halász ) Penkert Mihály.
A családnevek Székelyhídon is valamilyen foglalkozásra, testi-lelki tulajdonságra vezethetők vissza, ami nyomon követhető már a XIV. századtól egészen napjainkig.
Foglalkozás után: Kovács, Lakatos, Takács, Füsüs, Sütő, Ács, Szabó, Lovas, Kerekes, Halász, Borbély, Tímár, Kádár, Pásztor, Kalmár, Bíró, Katona, Papp, Vámos
Testi tulajdonságról: Nagy, Kiss, Fekete, Szőke, Veres, Szakál, Csonka, Széles, Vastag
Nemzetiség szerint: Tóth, Török, Olasz, Székely, Oláh, Magyar
Születési hely után: Váradi, Marosi, Székelyhídi, Kágyai, Bagaméri, Kalotai, Erdélyi, Palotai, Szilágyi, Szigethi, Bányai, Bihari
A hely és tájnevek sokasága közül érdemes kiemelni azokat, melyeknek az eredetére és magyarázatára vonatkozó hiedelmek máig megőrződtek:
Becsali kút, Becsali csárda – a postaút mellett. A kútnak két nevezetességét emlegetik: a betyárok egy debreceni zsidó kereskedőt kiraboltak, megölték és a kútba dóbták; a másik, hogy egy éjszaka látták, egy láng csapott fel a kútból, amikor egy ember mellette rágyújtott, és a kútba dobott gyufától a víz tetején összegyűlt petróleumgáz lángra lobbant. Ez nem kizárt, a kőolaj ipari munkások is elismerték, hogy lehetséges magyarázat. A Becsali csárda neve a vendégek: kereskedők, utazók, katonák, betyárok “becsalogatásából” eredt.
Csíkos tó – Székelyhíd és Érolaszi közötti völgyben elterülő tó, ami nevét a sok csíkról kapta, amit ízletes húsáért a szegény emberek kosárral szivesen halásztak.
Kiskútvölgye – a kis csordakútról, a Szík – sokat volt víz alatt, s a kiszáradt gyenge termőtalajáról, Epreskert – a sok eperfáról kapta nevét.
A régi népszokások már kevéssé ismertek Székelyhídon, a városiasodás felőrölte ezeket. A civilizáció haladást jelentett, de megsemmisítő csapást is mért a népi kultúrára. Néhány szokás, népi eredetü monda, népköltészeti alkotás maradványait még fellelhetjük:
Kereszteléssel kapcsolatosan még élnek a komasági szokások. A gyermekágyas kismamának a komaaszony viszi az első ebédet, a levest a komacsészében,amit sok helyen még megőriztek. A világra jött gyermeknek rékliféleségeket visznek,szokás szerint a lányoknak rózsaszínűt, fehéret, a fiúgyermeknek kék színűt. A templomi keresztelésen a keresztszülők tartják a szenteltvíz alá a gyermeket, az elsőszülöttek általában a szülők nevét kapják, nem ritka eset, hogy a keresztszülők nevét adják a gyermeknek de mára már ez a hagyomány nem olyan megszokott mint régen és más neveket is adnak. A keresztelés után hangulatos ünnepséget rendez a család,melyen a keresztgyermekének a keresztszülő ajándékot ad.
Temetkezési szokás, hogy az elhalt családja egy közelálló, az egyházban is megbecsült embert kér fel “funerátornak”, aki intézi a hivatalos ügyeket. A temetési ceremónia előkészítését, a lelkész kíséretét is ő látja el. Általában nem szokás Székelyhídon a sirató, de a temetés előtti este meglátogatják a halottas házat, és részvétet nyílvánítanak a családnak. A sírokat padmalyosnak ássák, vagy deszkával és náddal fedik a sír aljára helyezett koporsót.
A pap a háznál és a sírnál celebrál szertartást, besegít az egyházi korus is, régebben ritkán cigányzenével is temettek. A sírba helyezett koporsóra a család legközelebb álló tagjai egy kis virágcsokrot tettek, nem ritka, hogy a közelállók egy-egy marék földet dobnak a koporsóra,annak jelképéül, hogy a halottnak könnyű legyen a fold. Babonás szokás egyes családoknál, hogy a hozzátartozók levágnak egy-egy darabot a szemfödélből, melyet a temetés után odahaza meggyújtanak,, megfüstölik a hozzátartozókat, hogy könnyebb legyen a halott elfelejtése. Ez ősi pogány szokás, ami szerint füsttel megvédik a hozzátartozókat attól, hogy halottjuk hazajáró lelke földi életük nyugalmát háborgassa.
A székelyhídi népmondáknak, erdetmondáknak több változatát ismerjük, melyekből a legeredetibbek és legszínesebbek a következők:
Székelyhíd
“Jeles vitézek voltak a székelyek, de a kunok kegyetlenkedései őket is megijesztették. Ezért az öregek tanácsára olyan hosszú hidat ácsoltak, hogy az Ér mocsarainak legbensőbb közepében lévő szigetre is be lehetett jutni. Amikor a kun hordák a környező vidéket már végigperzselték, és szélsebesen vágtattak Székelyhíd felé, a székelyek gyorsan felkerekedtek, és az egész nemzetség bemenekült a mocsár közepébe. Mire a kunok odaértek, már a hidat is felszedték maguk után. Nagy volt a kunok bosszúsága, dühükben nyílzáporral árasztották el a szigetet, de az olyan messze volt, hogy senkiben sem tehettet kart. A székelyek hídjáról azóta nevezik ezt a községet Székelyhídnak”
Vígh József , 87 éves, - Nánási Zoltán 1978
Mátyás domb, Királykút, Királykút utca
“Mátyás király országjárása során eljött Székelyhídra is. Kiséretével a Mátyás-dombon ütött tábort, ahol kihallgatta Székelyhíd földesurát, majd igazságot szolgáltatott a hozzáforduló panaszosoknak. Dolgavégeztével lóra ült, de alig indut el, lovának a lába oly mélyen süllyedt a földbe, hogy le kellett szálljon róla. Azon a helyen nyomban forrás tört fel, amit kúttá alakítottak. Azóta van Székelyhídon Mátyás-domb, Királykútja és Királykút utca.”
Brinde János, 34 éves, Nánási Zoltán 1980
A griffmadár
“Valaha réges-régen, veszedelmes griffmadár pusztított Székelyhídon: sok állatot és gyermeket rabolt el az emberek keserűségére. De előállt az egyik Zólyomi fiú, aki bátor és vitéz volt, hogy a népet megmentse a nagy félelemtől. Fogadalmat tett, hogy addig nem nyugszik, amíg nem sikerül leölnie a veszedelmes állatot, s ahova az leesik, oda emléknek templomot épít. Lesben állt hát, és előkészítette az íját, mely addig még soha sem hibázta el a célt. Midőn észrevette a veszedelmes madár közledését, ügyes célzással a nyakába röpítette nyílvesszőjét. Arra a helyre, ahova leesett a ragadozó, szép templomot építtetett, ami még ma is azon a helyen áll.
Azóta van a Zólyomiak címerében a nyakán átlőtt griffmadár”
Orbán Sándor, 65ées, - Nánási Zoltán 1978
Petőfi Székelyhídon
“Amikor Petőfi Sándor a színtársulattal Székelyhídon járt, úgy meg volt fázva, de úgy! Anélkül is vékony ember volt, meg aztán könnyen volt öltözve, úgy hogy mikor beállított a Penkert-féle patikába, a patikusnénak megesett rajta a szíve. Adott néki ingyen gyógyszert meg egy meleg sálat.
Akkor, ugyi, az asszony nem tudta, hogy kinek adja, hogy abbul a színészbül milyen híres ember lesz.”
Gönczi Sándor 87 éves – Fábián Imre, 1981
A könyvtár fontosságát az iparos emberek művelődésében a székelyhídi Iparos Önképzőkör korán felismerte.Kulturális, szórakoztató rendezvényekkel jelentős pénzbevételre tett szert az egylet saját könyvtárának gazdagítására.Különösen sikeres volt a könyvtár javára rendezett Náni című színdarab bemutatása, amelyet Margittán is előadtak.Az iparos ifjúság művelődésére szolgáló könyvtár gyarapítására jól sikerült farsangi mulatságokat is szerveztek.A könyvtár tudományos és szépirodalmi könyvállománya ezekből a bevételekből néhány év alatt 6000 kötetre nőtt.Választott könyvtárnoka, Papp István ( Imre ) igyekezett az olvasás szeretetére nevelni az iparos embereket, a tanuló iparos fiatalokat.
Székelyhídon több nyomda működött ( Tóth Lajos és Fia, Wimmer Márton és Kohn Sámuel nyomdái ), amely kielégítette mind az adminisztrációs, egyházi- és világi nyomtatványok, mind az újság, szakirodalom és szépirodalom kiadásának igényeit. Kohn Sámuelné még a húszas - harmincas években is fenntartotta a nyomdát.A század elejétől működött Gottlieb J. Jenő, s vele egy időben Brünner Adolf könyvnyomdája. A nyomdák mellett a tulajdonosok papír- és írószer kereskedéssel is foglalkoztak. Könyv és országos lapok megrendelését és forgalmazását is felvállalták , így Székelyhíd lakossága nem maradt ki a kultúra termékeinek áramlásából .
1914-ben , a háború kitörésének kezdetén , a Székelyhídi Hírlap figyelemmel kíséri a lakosság aggódását a nemzet jövőjéért a háborús mozgósítás idején , a hadbavonultak családjának támogatását , majd a sebesültek fogadására létesített korházért hozott áldozatokat.
Az évekig tartó kimerítő , anyagi áldozatot és emberi életeket követelő háborúba a székelyhídi emberek is belefáradtak , a nélkülözések és szenvedések megszüntetésére , a békére vágytak . Sajnálatos , hogy annyi sok más érték mellett a Székelyhídi Hírlapot is elsodorta a háború vihara.
A Székelyhídi Hírlapnak több, mint 300 előfizetője volt az értelmiség , az iparos - kereskedő , a közigazgatás és igazságszolgáltatás köréből . A megjelenés költségeinek egy részét a terjedelmes , szinte két oldalas árverés - csődeljárás jegyzékéből és a reklámhirdetésekből biztosította .
A századfordulótól különösen figyelemmel kísérték a színjátszást is , ami mindig kedvelt szórakozás volt Székelyhídon . Gyakran hívtak meg vendégszereplésre színtársulatokat , sőt némelykor bérleti előadásokat is tartottak. Azt is elhatározták , hogy színházpártoló egyesületet alakítanak. A színházpártoló közönség 1911. május 21. -én tartott közgyűlésén megalakította a Székelyhídi Színügyi Egyesületet .
Székelyhíd szórakozni vágyó közönségét is meghódította a mozgófénykép-színház. 1911 május 21-én mutatkozott be a Fürdő társulat vendéglőjében a Pathé-cég mozgófénykép-vállalat. Rövíd időközökben egymást követték az előadások. Az Edison vállalat székelyhídi kirendeltsége a pünkösdi előadás után, a nagy érdeklődés miatt úgy döntött, hogy a vasárnapi előadás mellett szombati napokon is tart mozielőadást. Megalakult a Székelyhídi Állandó Mozi c. vezércikk a Székelyhídi Hírlapban, 1913. április 10.-én különleges szenzációként adja tudtul, hogy három tehetséges fiatalember: Kovásznay Péter technikus, Pécsi György és Romanszky Albert összefogásával a Fürdő-vendéglőnél létrehozták a székelyhídi állandó mozit. “Ezek a fiatal vállalkozók igen nagy szolgálatott tesznek Székelyhídnak. Szórakoztatnak, gyönyörködtetnek, és ami nem mellékes, nem röstelljük bevallani- tanítanak. Eddig bemutatott filmjeik bizonysága ez…, hálánkat fejezzük ki szolgálatukért…”- írja az említett tudósítás. 1913. szeptemberétől a Székelyhídi Állandó Mozit átvette Ádám Gusztáv. A nagy látogatottságnak örvendő szórakózóhely a Központi Szálloda nagytermében működött.
Számos amatőr festőművész örökítette meg Székelyhídat. A XIX. Századi Piac-teret és a Központi fogadót melyben Petőfi is megszált – egy korabeli, egyszerű iparos ember , Hajdu István festette meg (az olajfestménny a református lelkészi hivatalban van). A Malomszeg részletét gr. Stubenberg József, Székelyhíd távlati tájképét ( a háttérben a felsővárosi domb épületei, előtérben a központ és a Királykút utcai kertek alatt egy csónakos halász ) Penkert Mihály.
A családnevek Székelyhídon is valamilyen foglalkozásra, testi-lelki tulajdonságra vezethetők vissza, ami nyomon követhető már a XIV. századtól egészen napjainkig.
Foglalkozás után: Kovács, Lakatos, Takács, Füsüs, Sütő, Ács, Szabó, Lovas, Kerekes, Halász, Borbély, Tímár, Kádár, Pásztor, Kalmár, Bíró, Katona, Papp, Vámos
Testi tulajdonságról: Nagy, Kiss, Fekete, Szőke, Veres, Szakál, Csonka, Széles, Vastag
Nemzetiség szerint: Tóth, Török, Olasz, Székely, Oláh, Magyar
Születési hely után: Váradi, Marosi, Székelyhídi, Kágyai, Bagaméri, Kalotai, Erdélyi, Palotai, Szilágyi, Szigethi, Bányai, Bihari
A hely és tájnevek sokasága közül érdemes kiemelni azokat, melyeknek az eredetére és magyarázatára vonatkozó hiedelmek máig megőrződtek:
Becsali kút, Becsali csárda – a postaút mellett. A kútnak két nevezetességét emlegetik: a betyárok egy debreceni zsidó kereskedőt kiraboltak, megölték és a kútba dóbták; a másik, hogy egy éjszaka látták, egy láng csapott fel a kútból, amikor egy ember mellette rágyújtott, és a kútba dobott gyufától a víz tetején összegyűlt petróleumgáz lángra lobbant. Ez nem kizárt, a kőolaj ipari munkások is elismerték, hogy lehetséges magyarázat. A Becsali csárda neve a vendégek: kereskedők, utazók, katonák, betyárok “becsalogatásából” eredt.
Csíkos tó – Székelyhíd és Érolaszi közötti völgyben elterülő tó, ami nevét a sok csíkról kapta, amit ízletes húsáért a szegény emberek kosárral szivesen halásztak.
Kiskútvölgye – a kis csordakútról, a Szík – sokat volt víz alatt, s a kiszáradt gyenge termőtalajáról, Epreskert – a sok eperfáról kapta nevét.
A régi népszokások már kevéssé ismertek Székelyhídon, a városiasodás felőrölte ezeket. A civilizáció haladást jelentett, de megsemmisítő csapást is mért a népi kultúrára. Néhány szokás, népi eredetü monda, népköltészeti alkotás maradványait még fellelhetjük:
Kereszteléssel kapcsolatosan még élnek a komasági szokások. A gyermekágyas kismamának a komaaszony viszi az első ebédet, a levest a komacsészében,amit sok helyen még megőriztek. A világra jött gyermeknek rékliféleségeket visznek,szokás szerint a lányoknak rózsaszínűt, fehéret, a fiúgyermeknek kék színűt. A templomi keresztelésen a keresztszülők tartják a szenteltvíz alá a gyermeket, az elsőszülöttek általában a szülők nevét kapják, nem ritka eset, hogy a keresztszülők nevét adják a gyermeknek de mára már ez a hagyomány nem olyan megszokott mint régen és más neveket is adnak. A keresztelés után hangulatos ünnepséget rendez a család,melyen a keresztgyermekének a keresztszülő ajándékot ad.
Temetkezési szokás, hogy az elhalt családja egy közelálló, az egyházban is megbecsült embert kér fel “funerátornak”, aki intézi a hivatalos ügyeket. A temetési ceremónia előkészítését, a lelkész kíséretét is ő látja el. Általában nem szokás Székelyhídon a sirató, de a temetés előtti este meglátogatják a halottas házat, és részvétet nyílvánítanak a családnak. A sírokat padmalyosnak ássák, vagy deszkával és náddal fedik a sír aljára helyezett koporsót.
A pap a háznál és a sírnál celebrál szertartást, besegít az egyházi korus is, régebben ritkán cigányzenével is temettek. A sírba helyezett koporsóra a család legközelebb álló tagjai egy kis virágcsokrot tettek, nem ritka, hogy a közelállók egy-egy marék földet dobnak a koporsóra,annak jelképéül, hogy a halottnak könnyű legyen a fold. Babonás szokás egyes családoknál, hogy a hozzátartozók levágnak egy-egy darabot a szemfödélből, melyet a temetés után odahaza meggyújtanak,, megfüstölik a hozzátartozókat, hogy könnyebb legyen a halott elfelejtése. Ez ősi pogány szokás, ami szerint füsttel megvédik a hozzátartozókat attól, hogy halottjuk hazajáró lelke földi életük nyugalmát háborgassa.
A székelyhídi népmondáknak, erdetmondáknak több változatát ismerjük, melyekből a legeredetibbek és legszínesebbek a következők:
Székelyhíd
“Jeles vitézek voltak a székelyek, de a kunok kegyetlenkedései őket is megijesztették. Ezért az öregek tanácsára olyan hosszú hidat ácsoltak, hogy az Ér mocsarainak legbensőbb közepében lévő szigetre is be lehetett jutni. Amikor a kun hordák a környező vidéket már végigperzselték, és szélsebesen vágtattak Székelyhíd felé, a székelyek gyorsan felkerekedtek, és az egész nemzetség bemenekült a mocsár közepébe. Mire a kunok odaértek, már a hidat is felszedték maguk után. Nagy volt a kunok bosszúsága, dühükben nyílzáporral árasztották el a szigetet, de az olyan messze volt, hogy senkiben sem tehettet kart. A székelyek hídjáról azóta nevezik ezt a községet Székelyhídnak”
Vígh József , 87 éves, - Nánási Zoltán 1978
Mátyás domb, Királykút, Királykút utca
“Mátyás király országjárása során eljött Székelyhídra is. Kiséretével a Mátyás-dombon ütött tábort, ahol kihallgatta Székelyhíd földesurát, majd igazságot szolgáltatott a hozzáforduló panaszosoknak. Dolgavégeztével lóra ült, de alig indut el, lovának a lába oly mélyen süllyedt a földbe, hogy le kellett szálljon róla. Azon a helyen nyomban forrás tört fel, amit kúttá alakítottak. Azóta van Székelyhídon Mátyás-domb, Királykútja és Királykút utca.”
Brinde János, 34 éves, Nánási Zoltán 1980
A griffmadár
“Valaha réges-régen, veszedelmes griffmadár pusztított Székelyhídon: sok állatot és gyermeket rabolt el az emberek keserűségére. De előállt az egyik Zólyomi fiú, aki bátor és vitéz volt, hogy a népet megmentse a nagy félelemtől. Fogadalmat tett, hogy addig nem nyugszik, amíg nem sikerül leölnie a veszedelmes állatot, s ahova az leesik, oda emléknek templomot épít. Lesben állt hát, és előkészítette az íját, mely addig még soha sem hibázta el a célt. Midőn észrevette a veszedelmes madár közledését, ügyes célzással a nyakába röpítette nyílvesszőjét. Arra a helyre, ahova leesett a ragadozó, szép templomot építtetett, ami még ma is azon a helyen áll.
Azóta van a Zólyomiak címerében a nyakán átlőtt griffmadár”
Orbán Sándor, 65ées, - Nánási Zoltán 1978
Petőfi Székelyhídon
“Amikor Petőfi Sándor a színtársulattal Székelyhídon járt, úgy meg volt fázva, de úgy! Anélkül is vékony ember volt, meg aztán könnyen volt öltözve, úgy hogy mikor beállított a Penkert-féle patikába, a patikusnénak megesett rajta a szíve. Adott néki ingyen gyógyszert meg egy meleg sálat.
Akkor, ugyi, az asszony nem tudta, hogy kinek adja, hogy abbul a színészbül milyen híres ember lesz.”
Gönczi Sándor 87 éves – Fábián Imre, 1981
Székelyhíd általános bemutatása
Székelyhíd község a Partiumban, Bihar megye nyugati részén fekszik, néhány kilométerre a román-magyar határtól. Az Érmellék egyik legjelentősebb települése.
Az Érmellék elnevezéssel először 1455-ben találkozunk. Nevét az Érről, a Berettyó legfontosabb mellékpatakáról kapta, amiről Ady Endre, e vidék nagy szülöttje így ír:
„Az Ér nagy, álmos furcsa árok,
Pocsolyás víz, sás, káka lakják,
De Kraszna, Szamos, Tisza, Duna
Óceánig hordják a habját.”
Az Ér elnevezés a XIII . századtól ismert . Anonymus írja , hogy amikor Ősbő és Velek seregeik élén Bihar bevételére indultak , a székelyek elébük mentek .
Székelyhíd eredete messze , a nemzetségi birtoklást megelőző időbe nyúlik vissza. Első lakói a X–XI. század fordulóján a központi hatalom által idetelepített székelyek voltak. Három nemzetségüket a magyar szállásterületeket övező határ három részén: az észak-nyugati, a déli és a harmadikat- a legnépesebb és legjelentősebb nemzetségüket-, a Meszes hegység felé, a Nyírségben és az Érmelléken telepítették le. Az Érmellék, a Nyírség és Bihar a fejedelmi Ond törzs szállásterületéhez tartozott. A X. században Pest megyéből idetelepítettek két nemzetséget: a Nyírségbe az Ákos, a bihari területekre a Káta nemzetséget, hogy a gyepűőr székelyek mellett védelmezzék a központi hatalom birtokait. Az így megerősödött királyi uradalom már a XIII. század előtt lerakta a középkori települések egy részének alapján.
A székely század királytól kapott kiváltsága volt a vámszedés is. Székelyhíd az Ér vízfolyásainak átkelőhelye volt, ahol több irányba haladó fontos kereskedelmi utak kereszteződtek, ezért vámhíd jelentőséggel bírt, ahol az áthaladó kereskedőknek vámot kellett fizetniük . Innen származik Székelyhíd neve: hid - hiduá - alán -kabar eredetű szó, átkelőhely , vagyis a székelyek hídja.
A XII. század végén már a Gutkeledek birtoka. A tatárjárást követően a Dunán túlról Biharba került Geregye nemzetségbeli Pál országbíró kezén találjuk. Hatalmas birtokokat szereztek Biharban, várakat épitettek: Adorján , Sólyomkő , Sebesvár. Hatalmukat IV. László király törte meg 1277 - ben miután a Borsák segítségével bevette Adorján várát. 1278 - ban a király Váradon gyűlést tartott 7 megye számára, ugyanitt Székelyhídat visszaadta Gutkeled nemzetségbeli Dorog fia Péternek.
Székelyhíd a XV. század elejével kezdődően tűnik ki a környezetéből. A Gutkeledek Dorogi ( Székelyhídi ) ágának kihaltával birtokuk a koronára szállt , amit Zsigmond király 1402 - ben Albisi Márton fiának , Dávid mesternek - zólyomi és bihari ispán - és testvérének, Lőrincnek adott . Hamarosan vásártartási szabadalmat kapott : oppidum Zekulhyd. Majd koronabirtok, 1402-ben pedig albisi Zólyomi Márton fiai Dávid és Lőrinc a birtokosai. A Zólyomiakkal való összeházasodás révén a csanádvármegyei Makó családra szállott az itteni várkastély és részbirtok, melyet a család utolsó férfisarja, László, 1563-ban kelt végrendeletében, nővére fiának, Szokoly Györgynek hagyományozott, de amelyet még ugyanazon évben János Zsigmond donatiojából Varkocs Tamás bahari főispán és váradi főkapitány szerzett meg. Az új birtokos itt tartotta lakodalmát Telegdy Katalinnal. Míg a község a XIII.század végén még igénytelen falu volt, addig az albisi Zólyomiak alatt már várossá emelkedett és nagy lendületett vett.
1417 - ben vásártarrtási jogot kapott . Ezt eleinte egy alkalommal : Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén , február 2 - án , az ünnepet követő vagy megelőző napokon tartották. Mivel évente egy vásár nem tudta lebonyolítani Székelyhíd kereskedelmi forgalmát , ezért a XVI . századtól már második alkalommal , szeptember 29 - én , Szent Mihály napján is tartottak országos vásárt . Székelyhíd vására rendelkezett mindazon jogokkal , amelyek a szabad királyi városok vásárait megillették . 1459 - ben a hat Bihar megyei vásár közül jelentőségében a székelyhídi vásárhely az első helyekre került .
Székelyhíd a XV . század első felétől az Érmellék legismertebb vámos vásárvárosa lett .
Mátyás király 1460 - ban engedélyezte a Zólyomiaknak , hogy kőből vagy fából várkastélyt építhessenek . Feltételezhetően ekkor bővítették , építették át a templomát is , gótikus stílusban . 1514 júniusában bihari keresztesek Lőrinc pap vezetésével elfoglalták Székelyhíd várát , templomát feldúlták , négy Zólyomit meggyilkoltak . Székelyhíd ekkor már virágzó mezőváros volt . 1451 és 1513 között 7 diákja tanult külföldi egyetemeken . A vár felújítását a tragikus sorsú Zólyomi Dávid ( 1598 - 1649 ) kezdte el, még mielőtt I . Rákóczi György jószágvesztésre és életfogytiglani börtönre ítélte . A vár helyreállítását , négy sarokbástyás várrá való átalakítását Rákóczi is folytatta . Az építkezéseket saját tervei alapján az a Heller Gábor vezette, aki a gyalui várat is átalakította .
1660 májusában kegyetlen ostromot állt ki a vár. Szejdi Ahmed budai pasa 25 ezer fős sereggel indult II.Rákóczi György ellen. Útközben megtámadta Debrecent, feldúlta a hajdúvárosokat, lerombolta a pocsaji várat.Szentjobb vára önként behódolt,de Székelyhíd ellenállt, mire a török bosszúból lemészárolta az ide menekült embereket.
I. Lipót császár 1661 júniusában ígéretet tesz a törökellenes párt vezérének, Kemény Jánosnak, hogy Székelyhíd és Kővár átadása fejében katonai segítséget ad. Raymund Montecuccoli, a magyarországi császári sereg főparancsnoka azonban későn érkezett. Kolozsvárott, Kőváron és Székelyhíd várában császári őrség maradt.A székelyhídi német őrség 1664.január 1-én azonban fellázadt és átálltak Apafi Mihály fejedelem oldalára.A vasvári béke következtében Várad és a Partium a töröké marad, ráadásul az Erdély nyugati határát védő Székelyhíd várát le kell rombolni.Az Érmellék egyetlen igazi várát 1665 februárjában - békében a béke fejében - felrobbantották!Hiába érvelt a vár kapitánya, Boldvai Márton az erőd fontossága mellett
A XVIII. században gr. Dietrichstein volt a földesura, 1830-tól pedig gr. Stubenberg Józsefnek van itt nagyobb birtoka és szép kastélya, mely egyes részeiben még Zólyomi építmény. 1604-től 1661-ig a község az erdélyi fejedelmek fennhatósága alá tartozott..
Az 1867-es kiegyezés pezsdítően hatott a gazdasági élet minden területére.
Felgyorsult a vasúthálózat kiépítése, ami nagyban segítette az értékek cseréjét.A Monarchiában érvényes vámunió szellemében mehetett a gabona,vágómarha az osztrák és cseh tartományokba,cserébe ipari termékek érkeztek.Hosszú idő kellett,de 1887 júliusában átadták a Nagyvárad - Érmihályfalva,illetve az ebből kiágazó Székelyhíd - Margitta vasútvonalat is.De mindennél fontosabb,hogy megszűnt az Érmellék addigi elzártsága,ami serkentőleg hatott a gazdasági életre,az emberek mindennapjaira.
Székelyhíd sajtótermékeivel tűnt ki. A kiadott hetilapok fontosnak tartották az egész Érmellék tájékoztatását: Érmellék (1881-84),Érmelléki Híradó (1885-89),Székelyhíd és Vidéke (1840), Érmellék és Rézalja (1847), Székelyhídi Napló (1911-14).
Székelyhídon 1874-ben elrendelték a " tűzoltószerek " beszerzését,majd 1878.július 14-én megalakult a Székelyhídi Önkéntes Tűzoltó Egylet,1879-ben pedig megtörtént a zászlószentelés.A székelyhídi Tűzoltó Egyletnek köszönhető a " kapitányvíz " ötlete, azaz egy 2 hl-es hordóban készenlétben kellett tartani - minden portán - a vizet a tűzoltás esetére. Országosan kötelezővé tették ezt az újítást (1989). József főherceg indítványára Székelyhídon alakult meg elsőként a " gyermek tűzoltószakasz "(1887.június 26.). 1890.szeptember 10-16 között nagy hadgyakorlatot tartottak az Érmelléken.Szemlét tartott I. Ferenc József császár - király is, aki gróf Stubenberg József kastélyában lakott. A rendfenntartás a tűzoltóságra hárult. 1902.július 9-én József főherceg, a tűzoltószövetség védnöke látogatta meg a tűzoltótestületet. A jeles eseményt azzal az emléktáblával örökítették meg, amely a református templom előcsarnoka falán található. Természetesen nemcsak császár - királyok, főhercegek jártak Székelyhídon, de 1820.december 24-én gróf Széchenyi István is átgyalogolt Diószegről.
Székelyhídon 1881-ben " Korcsolya és Csolnak Egylet " működött. Akár turistacsalogatók is lehetnének, ma 2005-ben! Sajátos, egyéni lenne, ráadásul vonzó és jövedelmező. De hol vannak már a nádrengetegek között megbúvó tavak, melyeknek csendjét csak a suhogó nádasok és a szárnyaikkal, lábaikkal a vizet hasogató tömérdek madár zaja törte meg. Nagy hiba volt, de az Ér mocsarainak lecsapolásával elúszott a hal, elköltöztek a fészkelő, vagy csak átvonuló madarak,eltűntek a nádasok!
Az I. világháborút követően, az Érmellék ármentesitésének, legkövetkezetesebb képviselője Gönczi Sándor ( 1894, Kismarja - 1983, Nagyvárad ) kultúrmérnök.A budapesti műszaki egyetemen kultúrmérnöki képesitést szerzett, és visszatért Székelyhídra. Magánmérnöki irodát nyitott: birtokügyletekkel,adásvételek lebonyolításával, földtulajdonok kataszteri nyilvántartásával foglalkozott.Önszántából kezdte kutatni az Érmellék földtani viszonyait és meggyőződött, hogy az ármentesítés után felszabaduló talaj tiszta hordalékból áll, amiből a legkiválóbb termőföldé válik.
A környék földbirtokosai ellenezték a tervet. Volt, aki a termővé tett föld kisajátításától tartott , mások attól , hogy nem lesz hol kacsákra vadászniuk.
Megkeresték Aurel Lazar és Zigve Nicolae ügyvédeket , befolyásos politikusokat is.
Meghallgatták , megértették őket, de közbejött a gazdasági válság , majd a Károly -erőd - vonal , az úgynevezett Tankárok építése .
Gönczi Sándor Az Érmellék műszaki feladatai cimmel tartott előadást . Állami költségvetést kért a vizek megszelídítésére . Közben a Földtani Intézet kutatói talajmintát vettek , majd elkészítették a térség talajismereti térképét . Ennek ismeretében a minisztérium az Érmellék " vízterének " mielőbbi hasznosításáról döntött . Egy 30 km - es szakaszon állami támogatással elkezdődött az Ér szabályozása . Az eseményre reflektált az ottományi születésű Szentmihályiné Szabó Mária (1888 - 1982) írónő cikke : Amikor motoros hajókon juthatunk el az Értől az Óceánig ( Új Magyarság , 1944 . január 9.) .
Az Érmellék végső lecsapolása 1966 - 70 között zajlott hatalmas erővel , hatalmas gépekkel . Sok száz kilométernyi mellék - és levezetőcsatornát építettek , és beépítettek több száz zsilipet , melyek a lefolyó víz mennyiségét szabályozták . Ezzel végképp eltűnt az ősi érmelléki tájkép .Van valami közös az Ecsedi láp és az Érmellék lecsapolásában . Sem a XIX . század legvégén , sem a XX . század derekán nem vették figyelembe a természetvédelmi szempontokat . Nem törődtek a folyók és a környezetük természetes adottságaival . Döntő volt , hogy olcsón lehessen gabonát termeszteni . Pedig Hunfalvy János ( 1820 - 1888 ) geográfus már leírta : " Ne csak gátak építtessenek , hanem arról is gondoskodjanak , hogy ott ahol kell , és akkor amikor kell , az illető földterületeket meg is lehessen vizesíteni . "
A XIX . század közepétől az 1844 - ben " honfiúsított " gróf Stubenberg család a székelyhídi uradalom feje Korszerű , dinamikusan fejlődő mezőgazdaságot alakítottak ki . Építkeztek , hisz Fényes Elek szavai szerint "régi modorú zárdához hasonlító urasági kastély , ennél különb az új magtár a piaczon". Fellendül a gazdasági élet, takarékpénztár és járásbíróság működik . Gyógyszertára is volt . Ez volt az Érmellék legelső gyógyszertára ( 1700 - tól ismert a Penkert - patika ) . Itt lakott , és innen látta el feladatát Bihar vármegye egyik főorvosa . A község temetőjében nyugszik Dr. Gombos Dániel megyei főorvos, aki harminc even át dolgozott a Polgári élethez való lexikon című munkán, melynek azonban csak az első kötete került sajtó alá. A lakosok kaszinót, polgári olvasó egyesületett, takarékpénztárat, korcsolyázó és csolnakázó egyesületet, vadásztársulatot és temetkezési egyesületett tartanak fenn. Itt téglagyár is működött. A községhez tartozott a Schweizer puszta.
A Központi Szálloda és Vendékfogadó (Bisztricsányi István , majd az Ádám család tulajdona ) adott helyet a vándor színésztársulatoknak , így került Székelyhídra 1843 . november 4 - 24 . között Demjén Mihály truppjával Petőfi Sándor . Míg betegeskedése nem akadályozta , szórakoztatta a község lelkes közönségét , amely " a diószeginél talán egy fokkal még polgárosodottabb volt " - írja Dávid Gyula ( Petőfi Erdélyben ) .
De a szereplésénél is maradandóbb emléke Székelyhídnak , hogy nagy nemzeti költőnk itt tartózkodása alatt beleszeretett a patikus Penkertné lányába, Teodorovics Rózába , aki ihletője volt a költő " A szerelem , a szerelem . . . " kezdetű versének .
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)