FELHASZNÁLT SZAKIRODALOM

1. Nánási Zoltán, Székelyhíd történeti monográfiája
Kiadja az Érmelléki Egyesület Székelyhíd, 2003


2. Borbély Gábor, Dukrét Géza, Péter I. Zoltán, Stark Erzsébet: Bihar Megye útikönyve Prolog kiadó Nagyvárad: 2004


3. Bihari Népmondák Literátor könyvkiadó Nagyvárad 2001

A református templomról és a régmúlt idők emlékeiről

Amikor lehántották 1994-ben a salétromos vakolatot, azt látták az északi templomfalon, hogy egy kötés nélküli toldással hosszabbodik meg a fal. Ez a fal egy kisebb méretű négyszögletes román stílusú épület része volt amely, a tizenharmadik századból maradt fenn.
E templom körül cinterem (temetkezési hely) fallal körülvett erődítés volt. A templomhoz az északi falon sekrestye csatlakozott komoly támpillérekkel. A vakolat alól előkerült a sekrestye ajtó kőkerete. A sekrestyéhez később egy másik épület csatlakozott, amelynek nem volt közvetlen bejárata e templomba.
Székelyhíd egyházi életének első írásos emléke 1291-1294-ből származik. 50-kepe fizetéséről szól a tudósítás, ami nem túl jelentős érték. 1333-1335 között lelkésze Márk, akitől 10 garas pápai tizedet szedtek. XII. Gergely pápa 1408-ban Albisi Dávidnak és feleségének engedélyt ad gyóntatójuk megvásárlására.
Az 1445-ös pecsét Siggillum Oppidum Székelyhíd (Székelyhíd város pecsétje) benne egy gázló madárral a fejlődés bizonyítéka. Több diák tanul külföldi egyetemen. Székelyhídi Miklós (1472) gyulafehérvári kanonok. 1492-ben Bertalan nevű papja képviseli Zólyomi Tamás özvegyét egy hitelezőjével szemben.
A gótikus templom a tizenötödik század második felében épült. Szinte egy időben a várral. Fennmaradt faragott kövei mutatják az építmény igényességét. Szerencsésnek mondható, hogy a felújítások alkalmával a meglévő faragott köveket felhasználták. Így a portikus déli bejárata felett látható a Zólyomi család nemesi címere az átlőtt nyakú griffmadárral.
A 13. század utolsó negyedében – valószínűleg még 1291 előtt – emelt épület alapfalai a padlózat cseréje alkalmával váltak láthatóvá: a részben a későbbi falak alá befutó, de összefüggő alapok lehetővé tették a teljes alaprajz rekonstruálását. Ez a korábbi épület egy négyzetes szentélyű, 11,2 / 7,2 m-es hajóterű, jellegzetesen késő árpádkori templom volt, sarkain átlós állású támpillérekkel és egy 50 cm-es diadalív-beugrással.
A Zólyomiaknak és Debrecen közelségének köszönhetően a XIV. század első felében egyidőben Debrecen, Ungvár, Sárospatakkal és környékével az elsők között reformálódik.
A XV. század második felében a templomot egyszerre két irányban kezdték el bővíteni: lebontották szentélyét és egy kissé északi irányba eltérő tengelyű, szabálytalan, a tízszög öt oldalával záródó új, gótikus szentélyt építettek a románkori hajóhoz úgy, hogy a déli csatlakozásnál meghosszabbították az átlós támpillért, nyugat felé pedig mintegy kilenc méterrel kitoldották a hajót, így az aránytalan – 21 m hosszú és mindössze 7 m széles – belső terűvé vált.
A szentély kétsüveges boltozat volt, amelynek a zárókövei láthatóak – az egyik az északi falba építve a Zólyomi család címerét ábrázolja a már említett címermadárral. A másik a sekrestyeajtóba volt építve, onnan került a mai helyre, ez a kettős keresztes vágásos országcímer. Említésre méltó a befalazott sekrestyeajtóban található a torony – a tabernakulum része.
Ugyancsak a sekrestyeajtóban kaptak elhelyezést az egymást követő korokból származó padlótéglák.
A padló felújításával láthatóvá váltak az egymás mellett sorakozó sírkamrák. Az úrasztala alatt egy téglából kirakott kripta található, ez a Zólyomi család temetkezési helye. Ennek a zárlapja lehetett az északi falba rögzített, az 1588-ban elhunyt Zólyomi Tamást ábrázoló tombafedőlap.
1514-ben Dózsa csapatai dúlják fel a kastélyt. 1660-ban Várad elestét követően a II Rákóczi Györgyhöz hűséges Székelyhíd is kihívja maga ellen a török haragját. A vár évekig ellenáll a megismétlődő támadásoknak, de a környéken és a kint lévőkön bosszút áll a török.
A templom következő bővítése 1710 előtre tehető, két méterrel szélesítik a déli fal újraépítésével és a gótikus bejárat átépítésével. Ekkor kap kezdetleges famennyezetet, amelynek néhány darabja látható a templomban, ami az 1996-os felújítás során került elő az orgona fújtatója alól. 1688-ban leéget a harangláb, e helyett ácsoltak újat 1714-ben.
A torony 1792-96 között épül fel.
A déli portikus 1808-ban épül. 1810-ben készül a barokk szószék.
A keleti karzaton műemlék orgona található, 1820-ban készült és 1854-ben bővítettek. 1998-ban Molnár József mester újította fel.
Az 1895-ben beolvasztott harang Mária felírata és a Boldogasszony napi országos vásár arra enged következtetni, hogy a középkori egyház védőszentje Szűz Mária volt.
Az 1996-os III. Magyar Református Világtalálkozóra megújult a templom kívül belül-bútorzatában, padlózatában. Legutóbb ezelőtt száz évvel, a Millennium esztendejében.
1996 augusztus 4-én szentelték fel újra, Tőkés László püspök hirdette az igét.
XX. századi lelkészek: Szabó Zoltán esperes lelkipásztor, Szablyár Kornél esperes lelkipásztor (1952-töl), Higyed István később egyházkerületi főjegyző (1961-töl), Székely István (1964-töl), Gavrucza Tibor esperes lelkipásztor (1979-töl).
XX. századi segédlelkészek: Kovács József, Varga Béla, Dr. Benedek Imre, Nagy Sándor, Pakony Sándor, Várry László, Szabó Imre, Besenyei István, Szilágyi István, Szabó László, Nagy Sándor, Borsi Zsigmond (bihari esperes), Kardos Sándor, Gavrucza Emese, Kiss Zoltán, Kelemen István és még jó sokan mások.